Sűrű ködös, eső utáni szottyos időre ébredtünk, de ez szerencsére senki kedvét nem vette el a mai kirándulástól. És mire a találka helyre értünk már sütött is a nap, pillanatok alatt felszippantotta a ködöt. Így aztán vidáman szálltunk fel a buszra népes csapatunkkal. Ürömre érve még küzdött a napocska a köddel, de itt is hamarosan meghátrálásra kényszerítette. A népszámlálás után – ami nem könnyű feladat az örökké mozgásban lévő csoportunkban – 26 fővel indultunk el a a Rókahegyi kőbánya felfedezésére. Vidáman beszélgetve lassan bandukolva értük el a bánya tetejét, ahol természetesen elfogyasztottuk a csúcsitalt, mivel ez volt a túránk legmagasabb pontja. Lenyűgöző látvány volt a hatalmas seb a hegy oldalában, ahogy előtűntek a különböző kőzetek, egymást rétegezve. Feri röviden elmesélte a bánya történetét, ami állítólag már a római időkben kezdődött. Háromféle kőzetet termeltek ki innen, és számtalan ásvány található a kövek közt. A bányászat során több, kisebb nagyobb barlang is feltárásra került. Az ijesztően meredek, csúszós úton nem akartunk elindulni a bánya aljába, így jókora kerülővel, a hegy másik oldalára épült luxus lakótelepen keresztül sétáltunk le a piknikező helyhez. Itt aztán előkerültek a finomságok, pezsgővel köszöntöttük Verát kerek évfordulóján. Közben időnként lélegzetünket visszafojtva figyeltük a sziklamászók próbálkozásait. Közben István vagányul felmászott az egyik barlanghoz is, de be már nem jutott, mert vasrács állta útját. Miután kipihentük magunkat, és feltöltődtünk energiával lefelé vettük az irányt. Kellemes keskeny erdei turista úton ereszkedtünk lefele. A Mocsárosdűlő vadregényes, érintetlen területén most sok a víz, és ettől nagyon látványos, változatos képet mutat. Feritől megtudtuk, hogy ez a mocsár az Ősduna maradványa, és a vízszintjét ma is meghatározza a Duna. Innen már csak az utolsó lépések maradtak hátra az aquincumi polgári amfiteátrum maradványáig. Hihetetlen, hogy a második században épült, 6-7ezer ember befogadására alkalmas építmény megmaradt alapjaiban ma is felismerhető az aréna, ahol gyűléseket, állatviadalokat tartottak az egykor itt élők. A HÉV indulásáig még volt egy kis időnk, ezalatt lenyújtottuk megdolgoztatott izmainkat. Elköszöntünk egymástól, és kisebb csoportokban elindultunk hazafelé.
– Kövér Jutka
A kiránduláson készült fotókat csak a Baráti Kör bejelentkezett tagjai láthatják.
