Bakonyvasúttal a Cuha patak völgyében
Kedden reggel 29 lelkes Zerge gyülekezett a népes Keleti pályaudvaron. Hosszú út állt előttünk, de igyekeztünk hasznosan eltölteni a vonatozás óráit. Beszélgettünk, nevetgéltünk, nem veszett kárba az utazásra szánt idő. Budapestről Győrig gyorsan „repített” minket a gyorsvonat, utána átszálltunk egy kisebb vonatra, amellyel Porva-Csesznekig utaztunk. Ezen az úton már akadt látnivaló. Áthaladtunk a különös nevű „Nyúl” állomáson, láttuk a Pannonhalmi Apátság impozáns épületét, majd érintettük Bakonyszentlászlót is.
Porva-Cseszneken, leszállva a vonatról azonnal megkezdtük a túránkat, mivel a Vasúttörténeti múzeum zárva volt. A Cuha-patak Eplénynél ered, híres völgye pedig a Zirchez tartozó Kardosrétnél kezdődik és Vinyéig tart. Ennek egy rövidebb szakasza a Cuha-szurdok Porva-Csesznek és Vinye között.
Kellemes sétaúton haladtunk csodálva a különös őszi erdőt. Néhány fának az évszaknak megfelelően sárgult, barnult a levele, de a többség friss zöld színben pompázott. A táj inkább hasonlított egy április-májusi erdőre, mint októberire. A sok eső következtében a gombák is kibújtak a földből. Útközben megcsodáltuk a vasút felett átívelő kis viaduktot.
Nem túl sokat haladtunk még, amikor szép kis tisztásra lettünk figyelmesek, ahol fa asztalok és padok vártak minket. Hamarosan előkerültek a finom sós és édes finomságok és a házi készítésű „bambik”. Jó hangulatban folytattuk utunkat a magas, karcsú fák között. Az addig egyenes úton kicsit eltévedtünk és kb. 500m-en váratlanul enyhe emelkedőn felfelé mentünk, amit nem egyformán toleráltunk. Kiderült, hogy nem is ez a helyes irány, a lefelé vivő út már jobban tetszett mindenkinek.
Ezután a Cuha patak mellett vitt az utunk, és hogy egy kis izgalom se maradjon el, néhányszor átkeltünk a patakon. A nagy szárazság miatt kevés víz csordogált a mederben. Ennek ellenére különböző technikákkal ügyeskedtünk egymást segítve. Senki nem lett vizes. Az úton történt egy kis baleset, de Ildi gondosan ellátta a sebesültet, ezután folytathattunk utunkat.
A csapat közben eléggé szétszakadt, ami nem volt baj. Ildi megbízta az előőrsöt, hogy Vinyére érve kezdje meg az ételek, italok megrendelését, hogy elérjük a vonatot. Ez nem volt könnyű, mert egy „élelmes” csapat Zergéknek álcázva magát megtévesztette a büfét üzemeltető hölgyet és rátette kezét az élelmiszerekre. Amíg az üzlet ismét megnyílt pihengettünk és elfogyasztottuk a maradék szendvicseinket. Utána előkerült a tulajdonos, gyorsan gondoskodott a koffein utánpótlásról, és a nagyon várt langallót is meg lehetett rendelni. Pénzért cserébe egy kis jegyet kapott mindenki. Csakhogy vészesen közeledett a kisvonat érkezése. A késésnek emberek még soha nem örültek ennyire. A csapatunk tagjai jegyekkel a kezükben szorongva vártak az állomáson, amikor a büfés hölgy lélekszakadva rohanva megérkezett a friss, gondosan becsomagolt langallókkal. A helyes kicsi piros szerelvényekre felszállva sporttársaink elfogyasztották az áhított ennivalót. Ilyen kiszolgálásban soha nem volt még részünk.
A MÁV 11-es számú, Győr-Veszprém vasútvonalának, Bakonyszentlászló és Veszprém közötti szakasza Magyarország egyetlen műemléki védettségű vasútvonala. Veszprém – Bakonyszentlászló szakasz 2011 óta műemlék, 2013 óta pedig a teljes vonal a nemzeti vagyon része. A Győr–Veszprém-vasútvonal a MÁV 11-es számú, egyvágányú, nem villamosított vasútvonala. Sokak szerint a legszebb vonalvezetésű és az egyik legtechnikásabb pálya Magyarországon, melynek Veszprém-Bakonyszentlászló közötti szakasza műemléki védettség alatt áll. A közelmúltban a cuha-völgyi szakasza az ország egyik turisztikai célpontja lett. Magyarország egyik különleges vasútvonala: műszakilag egyedülálló az országban a Porva-Csesznek és Vinye közti szakasz, ahol három alagúton és két völgyhídon át halad keresztül a Cuha-völgyben. Az egyik viadukt felett található az 1896-os vasútépítési emlékmű, valamint ezen a vonalon található az egyetlen omlásvédővel ellátott alagút.
Nagyon élveztük a nosztalgia vonaton való utazást, bár a hazafelé vezető utat most is hosszabbnak éreztük. Veszprémben a késés ellenére elértük a gyorsvonatot és 7 órára Ozi Marikával mi is hazaértünk Taksonyba. Felejthetetlenül szép és vidám kirándulás volt.
– Siklós Juli
