{K.Jutka tollából}
Dideregve, fogvacogtatva vártuk vonatunk indulását a hideg áprilisi reggelen. Mivel a vonat késett világossá vált, hogy a buszunk csatlakozását is lekéssük. A meleg vonaton üldögélve már azt kívántuk, hogy minél több legyen a késés, hogy ne kelljen az állomáson újra fagyoskodnunk a következő busz indulásáig.
Végül elröppent az idő, és hamarosan elindulhattunk a Búbánatvölgybe, hogy megkezdjük mai túránkat. Ekkorra már éreztük a napsugarak melegítő erejét, így jókedvűen indultunk el. Hamarosan elértük a völgy tóvidékét, ahol több kisebb mesterséges horgásztó tarkította a tájat. A tavasz a hideg ellenére már a zöld számtalan árnyalatára festette a bokrokat, fákat, sokféle tavaszi virág tarkította a talajt.
Egy rövid, kicsit emelkedő köves úton haladtunk tovább, és nemsokára elértük a Dédai tó vizet alig tartalmazó medrét. A Mi kis falunk című filmsorozat vizes jeleneteit itt veszik fel, így a filmbéli nevét is felvette, Pajkaszegi tó néven is megtalálható. Itt hosszabb pihenőt tartottunk, a büfé szolgáltatásait is igénybe véve. Ahogy nézelődtünk kávéinkat, vagy fröccsöket kortyolgatva, a távolból egy kecskenyáj közeledett felénk. Előbb lementek a tóhoz inni, majd módszeresen körbe legelték a tópartot. Egy-két egyed kíváncsian figyelt minket, még egy kis zöld csemegét is elfogadott egyikük Pali kezéből.
A csend, a harapni való tiszta levegő, és az egyre melegebben tűző nap elűzte belőlünk a reggeli feszültséget, így jókedvűen értük el a közeli látványfarmot, ahol vidáman kapirgáltak a gyöngytyúkok, házityúkok, kakasok, legelésztek a birkák, vagy jóllakottan emésztettek a fűben heverészve. A kecskék egykedvűen bámultak minket, de tábla figyelmeztetett, hogy jól futnak, és a szarvukat használják, ha szükségét érzik.
A farm melletti pihenőben kettévált a csapat. A Csigák rövidített, kényelmesebb úton, a Gyalogkakukkok tempósabban, nehezebb, kicsit hosszabb terepen folytatták útjukat.
GYK-szekció:
Kipihenten trappoltunk tovább az üde zöld kaszálók mellett, amikor a ritka lombok közül előtűnt egy épület. Feri rövid ismertetőt tartott az épületek történetéről. A Von Kvang Sza (Eredeti Fény) templom (koreaiul: 원광사) egy hagyományos koreai zen buddhista templom az Esztergom városához tartozó Búbánatvölgyben, a Visegrádi-hegység erdeiben. A templomot a Koreai Buddhizmus Csogje Rendje tartja fenn. Alapítója Magyarországon született koreai orvos szülőktől. A Zen kultúrát hazájában szívta magába, majd visszatérve Magyarországra alapította meg a rendet. A több mint 8 hektáros területen jelenleg hét épület áll. A házakat magyar tervezők tervezték koreai stílusban, anyagukat több országból szállították, pl. a tetőcserepeket egyenesen Dél-Koreából. Egy itt élő fiatalember még tájékoztatott minket az épületek funkciójáról, aztán elköszöntünk a béke és nyugalom szigetétől.
Hamarosan elkezdtünk felkapaszkodni egy párszáz méteres {szerintem volt az 1 km is} alattomos, sunyi emelkedőn, ami alaposan megdolgoztatta tüdőnket, szívünket, a lábunkról már nem is beszélve! A tetejére érve Feri megnyugtatott minket, hogy innen már csak lefele vezet utunk, így itt elfogyaszthattuk a csúcsitalt, majd vidáman ereszkedtünk lefele.
Újfaluhoz közeledve kicsit mediterrán hangulatot sugárzó pincék épületei között haladtunk, megálltunk a szent Orbán-kápolna előtt, ahol a szőlőművelők, kádárok, kocsmárosok évente bulit rendeznek itt, tiszteletüket kifejezve védőszentjüknek. Innen már beértünk a városba, és Babits Mihály emlékháza felé vettük az irányt. Feri mondta, hogy nehéz felkapaszkodni a házhoz, de képzeletünknél is jóval nehezebb volt! Szuszogva, fújtatva, izmokat gyötörve értünk fel a ház kertjébe, ahol páratlan kilátás nyílt a bazilikára, a Dunát átívelő országokat összekötő Mária Valéria hídra és környékére.
CSV-szekció: {SzBI jelentése}
Mi, miután szétváltunk, a piros jelzésen folytattuk utunkat, mely egy nagy tisztáson vezetett keresztül, ahonnan szép kilátásunk volt a környező hegyekre. Egy kisebb kapaszkodó után már lefelé vettük az irányt és hamarosan visszatértünk a legnagyobb, ún. Kerek-tó másik oldalához. Le is mentünk a partra, ahol sok-sok horgászhely, pihenő van kialakítva. Kihasználva az alkalmat, megpihentünk egy kicsit, elsősorban fényképek készítése céljából.
Újra elindulva körbejártuk a többi tavat is úgy intézve, hogy épp elérjük az Esztergomba visszavivő buszt. Épp akkor kaptuk a telefont, hogy a GYK-szekció az Orbán-kápolnánál jár – tehát minden a tervek szerint alakul.
A buszról az Arany János utcánál leszállva elindultunk a Babits-ház felé. Én tudtam mi vár a csapatra, de nem akartam őket előre megijeszteni, így csak akkor lepődtek meg, mikor meglátták a felfelé vezető Siszler utat. Ennek ellenére bátran nekivágtak, és épp, mikor felértünk az emelkedő tetejére, láttuk meg a GYK-szekciót mögöttünk az emelkedő elején, akkor értek oda. Épp jókor, 15 órára értünk mindannyian a Babits emlékházhoz.
{K.Jutka tollából}
A Babits irányában nagyon elkötelezett idegenvezetőnk betekintést nyújtott Babits Mihály és Török Sophi közös életébe, a szeretett nyaralójukban. Az emlékház az esztergomi Előhegyen található műemléki Babits-villában látogatható emlékhely. A ház falán Babits Mihály a XX. század magyarországi irodalmának egyik kiemelkedő alkotója és további kortársainak, barátainak, íróknak, költőknek, művészeknek is megtalálható az aláírása. Üldögélhettünk a kedvenc verandáján, betekinthettünk dolgozó szobájába, ebédlőjükbe, ami a vidéki élet hangulatát adta, fényképek alapján újra gondolva. Török Sophi kicsi szobájába is beléphettünk, ahol még néhány személyes tárgya is látható.
A lefelé vezető út már könnyebbnek bizonyult, de így is fáradtan, ám élményekben gazdagodva indultunk el hazafelé, épp elérve egy vonatot,ami a reggeli 1 órás csúszás ellenére a tervezett időre szállított vissza minket Budapestre.
