Zuglóban jártunk, a tavaszra felújított és újra látogathatóvá vált Japánkertben.
Sokan, 24-en voltunk kíváncsiak hogy is néz ki élőben egy ilyen kert, amit 1931-ben a japán Császár hivatalosan is elismert japán kertnek.
Sok szép dolgot láttunk, amit a fényképek híven tükröznek. A kert a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium területén van, ők gondozzák és itt tanulják a kertépítés művészetét.
Jártunk fűszerkertben, láttunk kaktusz gyűjteményt, nagyon sok gingko biloba (páfrányfenyő) fával találkoztunk (van a kertben hímivarú és nőivarú is, ennek termése igen ‘kellemetlen szagú’). Több kínai mamutfenyővel is találkoztunk, melyek még csak 20-30 évesek, fiatalok voltak. Megcsodáltuk a hatalmas selyemfenyő fát is, amit már ki kellett pányvázni, mert elkezdett kidőlni. Láttuk a sövénybemutatót, végül eljutottunk a Japánkertbe is.
A fényképalbumot kiegészítettem Bella képeivel is 
Itt már a bejáratnál látni lehetett, hogy más helyszínre érkeztünk. Egy ilyen kertben az a cél, hogy sétálj, nézelődj, pihenj, meditálj. Itt lehet is. Sok-sok pad van, kerti tó rendszer, átjárók a víz felett, ‘Sóhajok Hídja’, aminek a közepén egyedül meg kell állni és kívánni valamit. Nagyon szép pihenő hely a város közepén.
A séta képeit csak a Baráti Kör bejelentkezett tagjai láthatják.
A séta képeit csak a Baráti Kör bejelentkezett tagjai láthatják.
