Gödöllő – ahol még nem jártunk… (Máriabesnyő)
( Siklós Juli élménybeszámolója)
Szombaton elindultunk az utolsó kellemes, kabát és sapka nélküli kirándulásunkra. Nem túl korán, viszont még hűvös időben találkoztunk az Örs Vezér téren és jó hangulatban utaztunk a Gödöllő végállomásig. Olyan sokan voltunk – összesen 29-en – hogy nem fértünk el egy kocsiban. M. Jutka és Ildi ezért az egyik megállóban bravúros le és felszállással érte el az összes sporttársunkat a „pecséttel”, ez színesítette utazásunkat.
Először a Királyi Várót tekintettük meg. Ez a monarchia-korabeli épület 2011-ben lett felújítva az 1882-es tervek alapján a Norvég Alap támogatásával. Ennek az épületnek az volt a feladata, hogy Ferenc József császár és Erzsébet királyné kényelmét szolgálja, amikor vasúton érkeztek a fővárosból. Bár egyszintes az épület, a belső terek nagy belmagassága miatt a mellette álló kétszintes épülettel egyenlő magasságú volt.
Az épületbe érkezve először a nagyméretű hercegi váróba léptünk be, balra Sisi várószobáját, jobbra a császárét tekinthettük meg. Itt érdekes vasúttörténeti kiállítást rendeztek be, láthattuk a MÁV udvari vasúti gőzmozdonyának makettjét és a Tiszavidéki udvari vasút kocsijának bútorzatát, amely rendkívül kényelmes lehetett. Udvari vasúti menetrend is volt, gondolom nem voltak késések. A falak nem eredeti kárpitborításúak és kevés berendezési tárgyat állítottak ki, mert az épület nem múzeum, hanem különböző közösségi rendezvényekre használják, pl. házasságkötő teremként is üzemel. A falakon fotókat, grafikákat láthattunk, amelyek a császári és főúri családok életét ábrázolták, mindkét szobában elhelyeztek egy-egy császári ill. királynői bronzszobrot.
Mielőtt elkezdtük utunkat a Gödöllői Botanikus kert felé, koccintottunk a császári pár emlékére és egymás egészségére. Az őszi avaron kellemes sétával értük el a botanikus kertet, ahol egy igen lelkes fiatal kertészmérnök hölgy szakszerűen tájékoztatott bennünket Magyarország első agro-botanikus kertjének növényvilágáról.
- Még el sem kezdhette előadását, máris a kiállított dísztökökkel kapcsolatos kérdésekkel bombáztuk, pedig éppen egy ősrégi levélhullató mocsári fenyő mellett álltunk. Megmutatta, hogy fenyő létére milyen szépen színesednek a levelei és mindenkinek adott egy kicsi, gömbölyű tobozt. Más különleges fenyőt is mutatott. Néhány nem is hasonlított magyarországi rokonaira. Az egyiknek nem tű-, hanem legyező alakú levelei voltak, a másik pedig méregzöld színe ellenére inkább egy kaktuszhoz hasonlított és annyira szúrós volt, hogy sehol nem lehetett hozzáérni.
- Ezután elkalauzolt bennünket a rovarevő növényekhez. Megtudtuk, hogy mindegyiknek a levele „eszi” a rovarokat, nem a virágja. A kereklevelű harmatfű csillogó levelei vonzzák a rovarokat, a kancsóka pedig szabályos csapdát állít a táplálékának.
- Utána sötét bambuszerdőben találtuk magunkat. Egzotikus szépségük, keleties hangulatuk miatt egyre divatosabbak a díszkertekben, de még nagyon keveset tudunk róla. A leglényegesebb, hogy valójában pázsitfűféle, de fává növekedhet. Nem is gondolnánk, hogy örökzöld, de fagytűrő (általában). Viszont a kertet védeni kell az igen gyors terjedése ellen.
- Elsétáltunk a vén vadkörtefáig (a ‘Vén vackorfa’), amely 2013-ban a Magyarországi Év Fája volt. Gyönyörű és rengeteg apró terméséből – melyekből kiváló pálinka főzhető – még találtunk néhányat a földön.
Besétálhattunk az üvegházba is és további kérdésekkel bombázhattunk kísérőnket. Rengeteget tanulhattunk tőle kiskertünk növényeinek gondozásáról. Tavasszal is el kell jönnünk, hogy gyönyörködhessünk a magnóliák és a rózsák virágaiban.
Ismét a gyönyörű őszi erdőben, egyre melegedő időben haladtunk Máriabesnyő felé, most 6 km-en keresztül általában enyhén emelkedő úton. A 13. században itt élő premonteri rend épített itt templomot. 300 évvel később e romok adtak ötletet Grassalkovics Antal grófnak a Nagyboldogasszony Bazilika megépítésére, amelyből később zarándokhely lett. Egy rendkívül lelkes, mélyen hívő hölgy tájékoztatott minket a templom, az altemplom és a kripta nevezetességeiről, és úgy hitte, mi is zarándokok vagyunk. Mesélt a csontból faragott kegyszobrocska történetéről, a freskókról, a rokokó gyóntatószékekről, mellékoltárok képeiről és régen elhunyt híres szentéletű szerzetesekről. A kriptában megtekinthettük Grassalkovics Antal szarkofágját, amelyik az egyik legszebb műalkotás a templomban.
Ekkor csoportunk létszáma elkezdett csökkenni. Volt, aki előre bejelentette távozását, voltak, akik angolosan távoztak. Rövid sétával eljutottunk a máriabesnyői temetőbe. Itt nyugszik gróf Teleki Pál, aki Magyarország miniszterelnöke volt 1920-1921-ben és 1939-41-ben. Földrajztudós volt, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli tagja, és politikus. 1940-ben a magyar kormány csatlakozott a Háromhatalmi egyezményhez (Németország, Olaszország, Japán), de Teleki ellenezte Jugoszlávia megtámadását. Ezzel magyarázható 1941 április 3.-i öngyilkossága. Surányi Feri ezeket a történelmi eseményeket érdekesen és sokkal részletesebben adta elő nekünk, köszönet érte. Aki nem volt a kiránduláson, azoknak Feri szívesen elmeséli újra.
Ezek után nem maradt más hátra, mint a gödöllői dombon ballagtunk a Sziget Vendéglő felé. Csapatunk létszáma most már 16 főre csökkent. A szép kilátást élveztük közben, annak ellenére, hogy az idő elég párás volt. Nagyon szép, gazdag, új építésű családi házak, villák mellett vezetett el az utunk. Fáradtan érkeztünk az étterembe, de hamarosan finom vacsorát fogyaszthattunk. Ildi, Feri „kétszemélyes” orjaleveséből még néhány sporttárs is falatozhatott, olyan nagy adagot kaptak.
Hazautazásunk hosszúnak és izgalmasnak ígérkezett, de óriási szerencsénk volt. Olyan busz érkezett a megállóba, amelyik bevitt minket Budapestre, a Stadionok végállomásra, így ½ 8-8 körül már mindenki otthon volt. Nagyon sok élménnyel lettünk gazdagabbak, nagyon jól éreztük magunkat.
