Élménybeszámoló Siklós Juli tollából…
Csütörtökön a kora reggel kissé hűvös, de szikrázóan napos időben indultunk el 24-en, 6 autóval a Szent Erzsébet térről.
Első utunk Tatabányára vezetett, ahol számításainkkal ellentétben nem kellett meredek kaptatón felkapaszkodni a Turul madárhoz, hanem autóval kényelmesen majdnem a szobor talpazatáig gurultunk. A fotón látható felfelé néző tekintetünk Európa legnagyobb ércből készült madárszobrára irányul, amely szárnyainak fesztávolsága 15 m, karmaiban tartott Árpád kard 14 m, fejét stilizált, aranyozott magyar korona díszíti.1907-ben avatták fel először Szvatopluk morva fejedelem felett aratott győzelem 1000 éves évfordulóján.
Következő állomásunk Tatán a Fényes Tanösvény volt. Gyermekkoromban kedvelt fürdőhely és strand volt ezen a helyen, de 1973-ra a mélyművelésű szénbányászat miatt a láprétek és láperdők karsztforrásai kiapadtak. A kétezres években a bányászat leállta után a források ismét elindultak és belőlük enyhén szénsavas 20-22 oC hőmérsékletű víz tört fel. A látogatók cölöpsétányon haladva tekinthetnek a 4 hektárnyi területen elterülő láperdőre. Még egy függőhídon is áthaladtunk. A fotókon láthatjátok, hogy a vízzel elöntött terület egyedülálló növénytársulásoknak és állatvilágnak ad otthont. Mi ezek közül a még nem virágzó fehér tündérrózsát, a mocsári teknőst, a zöld levelibékát és a gyönyörű rózsaszínű óriás hernyót csodálhattuk meg.
A parkolóban mindenki elfogyaszthatta a hazulról hozott szendvicsét, majd kicseréltük egymás között csoki tojásainkat. Ezután ismét beültünk az autókba, és néhány perc múlva megérkeztünk az Agostyáni Ökofaluba, amelyet a Természetes Életmód Alapítvány alapított két magánszemély támogatásával 1993-ban. Mindez abból a felismerésből fakad, hogy a természeti környezetben magának újra helyet kereső embernek segítségre van szüksége az élhetőbb fönntartható rendszerek kimunkálásában és bevezetésével a napi környezettudatos gyakorlatba. Először a táj történelmi múltjával kapcsolatos előadást hallgattuk meg miközben helyet foglaltunk a középkort idéző vendégházban a ropogó tűz mellett, majd a kopjafákkal körülvett Árpád kori kőtemplomot kerestük fel. Egy furcsa temetőben találtuk magunkat, ahol nevezetes emberek hamvait fák tövében helyezték el. Ezután megtekintettük a természetgazdálkodási majort, ahol őshonos állatok és növények termesztése folyik mindössze 4-5 ember segítségével, akik 50 állatról gondoskodnak. Nekem legjobban a gyümölcs és gyógynövények szárítási technikája tetszett. Az Ökofaluban szalmabálás házépítést alkalmaznak, alternatív energiákat használnak, áram is van lapátos áramfejlesztő segítségével. A környezet nagyon alkalmas a teljes kikapcsolódásra, a gyerekek környezettudatos nevelésére. Felkerestük a Szent László dombot, ahol azt a magyarázatot kaptuk, hogy ennek a helynek különleges, spirituális adottsága van. El kell azonban mondanom, hogy az előadónk kijelentésével ellentétben a Földön nincs olyan hely sehol, még Agostyánban sem, ahol ne lenne geológiai viszonyoktól és időjárástól függő elsősorban a kozmikus térből érkező háttérsugárzás.
Az Ökofalu után csodálatos sétát tettünk a Gerecse gyöngyszemének nevezett Agostyáni Arborétumban, amelynek legősibb fáit, a szlavón tölgyet és az európai vörösfenyőt gróf Esterházy Móricz telepítette 1917-ben. Megcsodálhattuk az égbe nyúló atlaszcédrusokat, juharokat, vasfákat, égereket, kőriseket és tulipánfák több változatát. Az arborétumot a Bocsájtó patak szeli ketté, melyet megduzzasztva kis tavat alakítottak ki. Ennek partján kellemesen megpihentünk, napoztunk mielőtt ebédelni vagy vacsorázni indultunk.
Végül Tartjánban, az Öreg Favágó kocsmájában bajor hangulat, nagyon finom és bőséges menü, gyors és udvarias kiszolgálás fogadott. Mindenki nagyon jóllakottan fejezte be az élményekben és látnivalókban gazdag napot – köszönet érte Ildinek.
A lelkesek hazafelé megálltak még Zsámbékon, a Premontrei Kolostor Templom romjainál is.
