Ma (is) jó napunk volt. Nagyon sokan (34-en) indultunk el a Hármashatár hegy oldalán, ‘Végig a Guckler Károly erdei sétányán…’

Az induláskor adódott kis összezörrenések ellenére (a BKK útvonal választásom okozott némi feszültséget a társaságban – sajnálom) a kirándulás – úgy gondolom – jól sikerült.

Az idő gyönyörű, a kedvünk jó, az útvonal szép volt.

A végén Kati Fényes hatalmas meglepetést okozott mindannyiunknak. Megvendégelt minket a Virágos nyereg rétjén a születésnapja alkalmából. Ettünk, ittunk daloltunk, fényképezkedtünk (sajnos a panorámaképe nem sikerült a Ferinek )

Köszönöm Margó Zsoldos és Surányi Ferenc képeit ?

Remélem Ti is jól éreztétek magatokat,

És nem mellesleg 7,48 km volt az út (akik felmentek a sziklához, azoknak 600 m-el több :-):-)

Ahogy Feri emlékezik:
November elején külön a számunkra rendelt kellemes napsütésben járhattuk utunkat a Guckler Károly erdei sétaúton.

A Fenyőgyöngyéig busszal jutottunk el, onnan indultunk fel a Hármashatár hegy derekán futó tanösvény egyik részéhez. A kellemes, szintben futó útról több helyen is széles panorámával tárult a szemünk elé az észak-budai és észak-pesti részre… 

Út közben elhaladtunk a Guckler szikla mellett is (fenti kép), majd a Virágos nyeregnél táboroztunk le, ahol Fényes Katit köszöntöttük születésnapja alkalmából. Az eszem-iszom-dínom-dánom után – elhagyva a Guckler sétány útvonalát – egy lejtős szakaszon értünk le az Erdőalja úti buszvégállomáshoz.
Az 1-es villamos Vörösvári úti végállomásánál vált szét csapatunk – innen mindenki úgy indult hazafelé, ahogy a legjobbnak gondolta.

Végül egy kis ismeretterjesztés:
Guckler Károly fővárosi erdőmesternek köszönhető elsősorban, hogy a 1900-as évek elejére a lakosság tűzifaigénye miatt letarolt kopár budai hegyeket ismét erdő borítja. Ő építette ki a Hármashatár-hegy oldalában futó sétautat is, amit halála után róla neveztek el, 1918-ban.

A programon készült fényképeket csak a Baráti Kör tagjai láthatják.