WWD 4 – A Játék, ami nem időre megy –
A Világ Gyalogló (hó)nap utolsó akciójaként egy játékos kirándulást szerveztünk a ’Zergéknek’ a Budakeszi Arborétumba…
A Játék lényege az volt, hogy ’elrejtettünk’ az Arborétum területén 10 állomást, amit meg kellett a 3-4 fős csapatoknak találniuk, valamint 5 kérdést tettünk fel, amikre a választ az 10 állomás körül kihelyezett táblákon vagy szobrokon kellett megtalálniuk.
Az igazsághoz hozzá tartozik – ami számomra meglepetés volt –, hogy volt egy kis tartózkodás a Játékkal kapcsolatban. Úgy látszik már elfelejtettük gyerekkorunkat? Elfelejtettünk játszani? ☹
De a tartózkodás ellenére összegyűlt 16 ’Zerge’, akik vállalták a ’megmérettetést’ (és persze a 2 szervező). Négy csapat indult útnak {a NASI, a MÓKUSOK, a N(em) D(ohányzók), valamint a Fürge Ürge} a feladatok megoldására.
A program végül is jól sikerült. Gyönyörű volt az őszi erdő, a kérdések nem voltak (elég ☹) nehezek – minden csapat elérte a maximális 15 pontot –, az állomásokat is megtalálta minden csapat (még meglepetés is volt számukra) és el sem áztunk nagyon. Azt hiszem a 18 ’Zerge’ jó élménnyel tért haza…. Lehet, hogy jövőre is megpróbálunk valami hasonlót??? ☺ ☺ ☺
És akkor legyen itt két csapat története írásban…
Élménybeszámoló a NASI csapattól – Siklós Juli szemszögéből…
Október 27.-én reggel 16 fő versenyző kelt útra Ildi vezetésével a Budakeszi Arborétumba. Szerencse, hogy a létszám 4-el osztható volt, így pontosan 4 csapatot alkottunk.
Botjainkat letettük a bejáratánál, hogy a gyors haladás helyett a feladatok megoldására összpontosítsunk. Diákkorom óta – ami nem mostanában volt – nem igyekeztem feladatlappal a kezemben egy erdő közepén.
A táj gyönyörű volt, mert az erdő teljes őszi pompájában ragyogott, a színes levelű lombhullató fák mellett haragoszöld tujákat és fenyőfákat is csodálhattunk. Lelkesedésünket az sem befolyásolta, hogy elkezdett esni az eső, szerencsére mindenkinél volt esőkabát, vagy vízhatlan dzseki.
A kérdések megválaszolása nem jelentett gondot egyetlen csapatnak sem, de a kis pecsétek megtalálása néhány esetben nehézségbe ütközött. A tájékozódást, a térképolvasást még gyakorolnunk kell, nem árt, ha tudjuk, melyik a jobb és bal kezünk. Szerencsére a Zergevirágok nem ellenfelet láttak a másik csapat tagjaiban, így a csoportok gyakran segítették egymást.
Az erdő közepén hatalmas és nagyon kellemes meglepetés ért bennünket. A fedett tűzrakó helynél Surányi Feri várakozott 3 birka társaságában és lélekmelegítőket kínált. Finom keksz és nápolyi szolgálta az energiaveszteség pótlását.
A végeredmény teljes holtverseny volt, minden csoport 100%-os teljesítményt nyújtott. Az eső is elállt, az idő is felmelegedett, amikor leültünk az Erzsébet Büfé teraszán és elfogyasztottuk az erdész által készített nagyon finom palóc levest, voltak, akik sült hallal csillapították éhségüket.
A szép teljesítményünk jutalma hideg sör, vagy forró kávé volt, ami szintén nagyon jól esett. A végén a nap is kisütött, így jó hangulatban indultunk haza.
A ” Fürge Ürge” csapat története – Kövér Jutka tollából…
A távolsági busz megállójában hangos kopogásba kezdett az eső a pléhtetőn. Jó kilátás! Esőben erdőt járni, jobbat el sem tudok képzelni! Kicsit ijedten, de reménykedve, hogy áthaladunk az esőzónán felpréselődtünk a túlfűtött buszra. Így is lett, mire megérkeztünk a Budakeszi Arborétumhoz, már a nap próbálkozott áttörni a felhőkön, de sajnos a felhők nem adtak utat neki. Ez persze nem vette el a kedvünket a játékos feladatmegoldásoktól.
Ildi kiosztotta a feladatlapokat, elmagyarázta a tennivalókat. Nekünk 3- 4 fős csoportokat kellett alakítani, majd a csapatoknak nevet választani.
Mi Zsuzsi ötletét elfogadva a ” Fürge Ürge” nevet választottuk. Utolsóként indultunk el térképpel, feladatlappal felszerelkezve. Néhány lépés múlva el is érkeztünk az első állomáshoz. A piros jelű állomásokon feladat is volt, itt a tájékoztató tábláról a pillangók közül kellett megkeresni a legnagyobbat. Ez gyorsan megtörtént, pecsételtünk és haladhattunk tovább.
A következő táblán a zergevirágot kellett volna megtalálnunk, de szomorúan vettük tudomásul, hogy az egyébként védett magyar zergevirág nem szerepel a védett növények között.
A kis tónál ismét pecsét, majd a felsorolt madarak összértékét kellett meghatároznunk! Magabiztosan indultunk tovább, de amikor visszafele haladó csapattal találkoztunk, már elbizonytalanodtunk. Hogy elvétettük az útirányt az néhány perc után kiderült, amikor egy másik tétován ténfergő csapattal is összefutottunk egy tisztáson. Nem volt mit tenni, vissza kellett menni a tóhoz, és új útirányt kellett keresni.
Bizonytalanul indultunk el egy másik irányba, de ez jónak bizonyult! Sajnos az eső ismét esni kezdett, és ez annyira elterelte a figyelmünket, hogy újfent eltévedtünk, de egy kis bolyongás, térképáztatás után csak elértük a játszóteret, ahol csak pecsételni kellett és már haladhattunk is tovább.
A sportpálya sem maradt ki, meg Galambos Gáspár erdőmérnök emlékhelye is horogra akadt, majd hamarosan megérkeztünk Ferihez, aki fedett helyen finom nápolyikkal, sós ropogtatni valóval és nem utolsósorban lélekmelegítő italokkal várt minket. Persze mire tető alá értünk az eső eddigre elállt! Már csak három feladat állt előttünk!
Amíg baktattunk az erdei úton beszippanthattuk az erdő eső utáni utánozhatatlan illatát, és gyönyörködtünk a csodálatos szín kavalkádban. A borvörös, a sárga különböző árnyalatai, zöld, barna keretben tárultak elénk. Néha csak megálltunk és bámultuk, máskor a lábunk alatt elterülő puha avarszőnyegre terelődött a figyelmünk.
A Négy évszak szoborcsoportnál gyorsan megállapítottuk, hogy a makk az ősz megtestesítője. Innen már kifele haladtunk, és nemsokára már csatlakoztunk is a csoporthoz! Menet közben néha elgondolkodtam, hogy fontos-e a mi korunkban esőben ázva erdőben járni és feladatokat megoldani, de végül is igen szórakoztató volt, jókat nevettünk, és a sikeresen elvégzett feladatnak együtt örültünk.
Ezután már csak a megérdemelt ebéd következett, majd szép napsütésben hazaindultunk!
A programon készült fényképeket csak a Baráti Kör tagjai láthatják.
