Utószilveszter Badacsonyban és környékén – emlék Siklós Juli tollából:

Január első hétvégéje csodálatos élményeket és meglepetéseket tartogatott a kalandvágyó zergevirágoknak.

 Január 5.-én korán reggel indultunk útra vonattal. Az átszállás ellenére kényelmesen utaztunk Badacsonytördemicig, majd ’kemény’ 6 perces gyaloglás után elértük szállásunkat, az Andreas panziót. Itt elhelyezhettük nem kevés csomagunkat és megettük a hazulról hozott szendvicseinket.

Ezután keltünk útra, ami ’enyhe’ emelkedővel kezdődött, majd megkerültük Badacsony hegyét kb. 300 m-es magasságon egy nagyon kellemes, vadregényes ösvényen…..

Badacsony bazaltja nagyrészt függőleges és vízszintes oszlopokban hűlt ki, így alakultak ki a hegy peremén látható függőleges és vízszintes oszlopok, a „kőzsákok”. Alattuk a kőzetek bomlásából, aprózódásából származó kőgörgeteg, un. „kőfolyás” araszol a Balaton felé. A lombját vesztett fák között csodálatos panoráma nyílt a Balatonra. Az erdő és a bazaltöv határától szinte a tó vonaláig a Badacsony szoknyáján, a táj büszkeségei, a badacsonyi szőlők sorakoznak.

A vadregényes tájon haladva elhagyott romokra lettünk figyelmesek. A gyönyörű környezet ellenére nem kellemes helyen jártunk. Munkatábor romjai között sétáltunk, amely 1949-től 1954-ig szolgált a bazaltbányász rabok lakóhelyéül.

Utunk végén megtekinthettük a Kisfaludi ház felett levő sétányon elhelyezkedő „Rózsakövet”, amelyhez romantikus legenda fűződik: „Ha egy leány és egy fiú háttal a Balatonnak egymás kezét fogva a kőre ül, vagy csak a leány, de ő kedveséért sóhajtozva, akkor egymáséi lesznek.” Mi azonban nem ültünk rá, mert féltünk a felfázástól.

Ekkor már bezárult a kör, visszaérkeztünk túránk kezdetéhez és az ’enyhén’ lefelé lejtő úton visszatértünk szállásunkra. Összesen 10 km-t tettünk meg 3 óra alatt.

Szobánkba érve kipihentük fáradalmainkat, majd elfogyasztottuk a kiadós és nagyon finom vacsorát, amelyet borkóstoló követett. Öt féle bort kóstolhattunk meg: Olaszrizlinget – a száraz fehér bort, Szürkebarátot – a félédes fehéret, édes Muskotályt, száraz Rozét és végül száraz Vöröset.

A tulajdonos, András, személyesen szolgálta fel az enni és innivalókat, fanyar humorát hamar megkedveltük. Két gyönyörű, jól nevelt kutya is őrizte a házat, akik a vendégekkel nagyon barátságosan viselkedtek. Vacsora után hamarosan nyugovóra tértünk.

Második nap reggel frissen ébredtünk. A bőséges reggeli után külön busz jött értünk és elvitt minket a Káli medencében található Salföldre, ahol a Salföld Természetvédelmi Majorból indulva lovas-sétakocsikázáson vettünk részt.

Egy kicsi domb tetején, romantikus erdő közepén megálltunk és körbesétáltuk a viszonylag jó állapotban megmaradt pálos kolostort, majd visszakocsikáztunk a majorba, ahol megtekintettük az itt őshonos háziállatokat pl. a Jutka által készített képen látható szürke marhát.

Végül a majorból 1,5 km-t sétáltunk és az Eötvös kilátóról körbetekintettünk a Káli medencére, majd visszasétáltunk Salföldre, ahol gyönyörködhettünk a falu szép nádfedeles házaiban.

Ezután a busszal Szigligetre utaztunk, ahol felsétáltunk a várba és rengeteg lépcsőt megmászva feljutottunk a vár tetejére, ahonnan a legcsodásabb kilátás nyílt a Balatonra. Persze voltak, akik csak a büféig jutottak és gyömbér teával, vagy forralt borral és zsíros kenyérrel csillapíthatták szomjukat vagy éhüket.

Az időjárás az egész kirándulás alatt csodálatos volt, sütött a nap, ragyogóan kék volt az ég. Egyetlen probléma volt, a túlzott meleg. Erősen izzadtunk a téli dzsekik alatt (mivel lovas-szánkázásra készülve legtöbben téli ruhatárral jöttek), néhányan pulcsira, vagy mint a képeken látható rövid ujjú pólóra vetkőztek.

Hazaérkezés után  fakultatív program következett, voltak akik a szobájukban pihentek, mások pedig újabb látnivalók reményében ismét útra keltek. Néhányan szerettük volna közelebbről látni a téli Balatont napnyugtakor, így elindultunk a 2 km-re lévő Balatonlábdihegy felé. Útközben ugyan megcsodálhattuk a naplementét, de a strandot zárva találtuk, így nem tudtunk lemenni a partra.

Visszatérve szállásunkra tisztálkodtunk, ünnepi farmerünkbe öltöztünk és kezdődött az Utó-Szilveszter. A finom vacsorát a pincehelyiségben szolgálták fel, ahol megérkezésünkkor egy fiatal harmonikás fiú szolgáltatta a zenét. Azt hitte szegény, hogy megfáradt öregek vagyunk és úgy tűnt, hogy altató muzsikát akar játszani egész este. De miután felhívtuk a figyelmét, hogy a mi inkább a modernebb számokat és a rock-ot kedveljük, már olyan zenét játszott, amire táncolni tudtunk és levezettük a még mindig meglevő felesleges energiánkat.

    A harmadik napon tekintettel az előző esti mulatozásra, 9-kor reggeliztünk, becsomagoltuk hátizsákjainkba illetve bőröndjeinkbe a rengeteg meleg holmit, azután egy kis sétát tettünk a „Római úton”, ahol megcsodáltuk a szőlőgazdaságokat, a tájképbe illő házakat. Elsétáltunk Herczeg Ferenc író háza és egy kis katolikus templom mellett is.

Délben vonatra szálltunk és egy két kocsiból álló, túlfűtött ’ős-kori’ szerelvényen nagy sokára (2,5 óra alatt) Székesfehérvárra értünk, ahol elváltak útjaink, ki-ki a leggyorsabbnak hitt hazautazást választva különböző vonatra szállt ismét és 5 óra körül mindenki élményekben gazdagon érkezett haza.

A programon készült fényképeket, videokat csak a Baráti Kör tagjai láthatják.