Élménybeszámoló a ’Zergevirág Tours’ Stájerországba szervezett kalandozásáról
A ’Zergevirág Tours’ első külföldi útja 2017. július 11.-én indult Pesterzsébetről pontosan reggel 7 órakor. Egy személyautóval és egy kisbusszal indultunk útra fegyelmezett konvojban haladva Hegyeshalom felé. Utunkat csak indokolt esetben és kávéhiány jelentkezésekor szakítottuk meg….
Átérve Ausztriába hamarosan a táj dimbes-dombosra majd hegyekkel tarkítottra változott. Számtalan alagúton haladtunk át, amelyek közül a leghosszabb több mint 3500m. Délután ½ 3 körül érkeztünk meg szálláshelyünkre St. Lorenzen ob Murauba, ami egy üdülőfalu Murautól kb. 10 km-re. Miután elfoglaltuk a szállásunkat a Strauss Panzióban, lehetőségünk volt kipihenni az utazás fáradalmait a panzióhoz tartozó kertben, a kényelmes nyugágyakban, amelyeket a magas hegyek felé fordítottunk. A pihenés után elindultunk felfedezni a falut, amelyik valójában a síparadicsom szálláshelyeit biztosítja, nyáron ezért igen kevés turista látogatja. Az utcák ezért nagyon kellemesen csendesek. A harsogóan zöld fű azonban mindenhol szépen le van nyírva, minden ablakban, a kertekben és az utcákon gyönyörűen megkomponált virágköltemények találhatók. Szemerkélő esőben sétáltunk a sebesen folyó Mura folyó partján, bementünk egy kicsi középkori templomba és megcsodáltuk a fából készült Európa hidat. Hazulról hozott ételeket vacsoráztunk a felszerelt konyhával rendelkező panzióban.
A második nap ragyogó napsütésre ébredtünk, így a kiadós reggeli után elindultunk a szállásunkhoz nagyon közel levő felvonóhoz. A zárt kabinok 864 m-ről 1745 m-re vittek fel minket, ahol egy Hütte (hegyi fogadó) teraszáról megcsodálhattuk a gyönyörű tengerszem kék víztükrét. Utána kezdődött a kirándulás. Először a sípályán ereszkedtünk le a kb. 1400 m magasságban levő Mittelstation-hoz. Itt a csapat két részre vált. Néhányan visszamentek a felvonóval, mi pedig folytattuk az utunkat lefelé az erdőn keresztül gyönyörködve a festői tájban. Az egész túra kb. 10 km volt, kellemes, nem túl meredek úton zajlott, bár egy kissé megviselte a már nem kifejezetten fiatal térdizületeinket. Kirándulás után ismét pihenés a nyugágyakban, majd séta következett a faluban. Ezúttal átmentünk a Mura másik oldalára és egy szép régi nagyobb templomot néztünk meg. Egy hangulatos kerthelységben vacsoráztunk finom helyi specialitásokat. Közben elkezdett szemerkélni az eső és egész éjszaka esett.
A harmadik nap reggel elállt az eső és elindultunk a közeli vasútállomásra. Itt egy kisvasút közlekedik, amely a környező tájjal együtt egy vasúti terepasztalra emlékeztet. Vannak gőzmozdonyos nosztalgia járatok is, de mi nem azzal utaztunk. Mindössze 15 percig tart az út Murauba, de nem győztünk csodálkozni a meseszerű tájon. Láttuk a campinget egy kicsi tó partján, a strandot, ahova nem volt időnk elmenni, a golf pályát és persze a hegyeket és a legelésző tehénkéket. A muraui pályaudvar is látványosság, de mi hamarosan átkeltünk egy hídon. A parton láttuk a Macskaistennő márványszobrát, amely két fejjel van ábrázolva. A macskáknak különös jelentősége van a város történetében, de mi csak egy igazit láttunk, de az eléggé különös volt. Kicsit feljebb egy gyönyörű régi kőhíd alatt Murna folyóistennő bronzszobrával találkoztunk, ami az odaadást és a védelmet sugallja. Feljebb a Mura parton sétálva láthattuk a raftingos fiatalokat, akik csodálatos ügyességgel eveztek az erős sodrású folyón. A város meghatározó alakja, akinek nagy érdeme volt a vár és a város kialakításában egy polgári származású hölgy Anna Neuman. Utca, tér, iskola van elnevezve róla. A kastélyt sajnos ezen a napon zárva volt, mivel a nyár holtszezon ezen a vidéken, legközelebb feltétlenül fel kell keresni. Viszont a várost uraló szép barokk templomot sikerült megnéznünk. Kellemes sétát tettünk a város ódon szűk utcáin, megnéztük a kézműves boltok Pazar kínálatát. Ezután kezdődött a nordikos túra, vissza a mi kis falunkba a hegyoldalon. Aszfaltos szerpentinen vezetett az út, amely folyamatosan emelkedett. De a látvány csodálatos volt. Madártávlatból láthattuk Muraut, az alattunk hömpölygő folyót, a kisvasutat, hegyeket-völgyeket. Az idő kifogástalan volt, 24-26 oC. A legmagasabb ponthoz érkezve viszont nem találtuk a lefelé vezető utat, az általában jellemző osztrák precizitás itt csődöt mondott. Az útjelző táblából adódó hibát azóta már biztos kijavították, mi azonban visszafordultunk és ugyanazt az utat megtettük lefelé Murauba. Ott bravúrosan elcsíptük a kisvonatot visszafelé és rövid pihenés után ’törzshelyünkön’ vacsoráztunk. A kirándulás kb. 9 km volt.
A negyedik napon reggel esett az eső, így nem mentünk el a Günstner vízeséshez, hanem elindultunk hazafelé. Nem maradtunk azonban élmények nélkül. Kitérőt tettünk a Fertő tó felé és megtekintettük Ruszt városát. Ez a középkori kis város valódi ékszerdoboz szűk utcáival, apró tereivel. Betértünk a Halásztemplomba és megcsodáltuk a város fő nevezetességét, a sok-sok gólyafészket rengeteg kelepelő gólyacsaláddal. A városnak főleg a tóparti része mediterrán hangulatot áraszt a napernyőkkel, leanderekkel. Még elmentünk a Fertő felső csücskében lévő Neusiedl am See városkába, hogy sétáljunk Neusiedl mólóján és megcsodáltuk a parton sétáló vadludakat is. Ezután megittuk utolsó kávénkat a móló teraszán és elindultunk hazafelé. Nyolc órakor itthon voltunk.
Köszönjük a csodálatos élményeket, a kitűnő szervezést Ildinek, a frissítő reggeli kávékat Kövér Csabának, a biztonságos vezetést mindkettőjüknek, valamint a jó hangulatot és a remek társaságot mind a tízünknek. Reméljük jövőre is részt vehetünk több napos kiránduláson a ’Zergevirág Tours’ szervezésében.
A programon készült fényképeket csak a Baráti Kör tagjai láthatják.
