December 3.-án igencsak korán, reggel 5 órakor indultunk Pozsonyba. Utunk első állomása Kittseeben volt, ahol meglátogattuk a híres Hauswirt csokoládégyárat. Az 1949-ben Bécsben alapított cukrászdából a Hauswirt család Ausztria legnagyobb szezonális csokitermékeket előállító gyárát fejlesztette ki… 

A Csoki-Csárdában kóstolgatás után rengeteg finom töltött csokit vettünk, hatalmas táskákkal megrakodva tértünk vissza a buszba. Igen nagy szerencsénk volt, mert a korai érkezésünk miatt elkerültük a tolongást, rajtunk kívül csak kevesen voltak a boltban.
Jó tempóban haladtunk az autópályán és tíz óra körül megérkeztünk a karácsonyra készülődő Pozsonyba, ahol az időjárás nem kényeztetett el bennünket. Kicsit havas és fagyos volt az idő és egész nap köd takarta el a napot, de jókedvünk végig kitartott. Autóbuszunk elvitt minket egészen a Duna fölé 85m-re magasodó Vár bejáratáig, ami messziről látható, de négy tornyából mindig csak három. A bejáratnál először Szvatopluk szobrával találkoztunk. Érdemes megnézni a morva fejedelem halálának évszámát, ami néhány évvel régebbi (894), mint a honfoglalás, történelmünket tehát nem érdemes erre a mondára alapozni. Kiváló idegenvezetőnk- Sándor- részletesen elmagyarázta a Vár történetét, amelyik a 9. században erődként kezdődött majd román stílusú palotaként folytatódott, a 15. században Zsigmond vára gótikus épület volt. Utolsó szakaszát Mária Terézia valósította meg, aki megszüntette a vár erőd jellegét és „kényelmes” kastéllyá alakította. Megtekintettük az első és második szintjét. Az első szinten a vár történetét bemutató kiállítást, a második szinten festményeket láthattunk. Utána a jeges úton leballagtunk a belvárosba. Középkori hangulatot árasztó kis utcákon értük el a Fő teret, majd kisebb csoportokban éttermet kerestünk, ahol szlovák specialitásokkal csillapítottuk az éhségünket. Ezután következett sétánk legérdekesebb része. Bementünk az Óvárosháza udvarára, amelyik harmonikusan ötvözi a különböző építészeti stílusokat. Alapvetően gótikus, tornya barokk, árkádos udvara reneszánsz. Az udvar sarkában szerényen meghúzódik Rómer Flóris szobra, akit többek között az első műemlékvédő munkájáért tisztelhetünk. Ezután megérkeztünk a gyönyörű Prímási Palota épületébe. Csodálatos tükörtermeken haladtunk át és megcsodáltuk a rendkívül értékes 17. századi egyáltalán nem egyházi témájú falikárpitokat, amelyek Leanderosz és Hero szerelmi történetét ábrázolják. Ezek a gobelinek csodával határos módon menekültek meg Napóleon katonáitól. Mivel nem volt idő az elrejtésükre, az egész falat beborító tapéta mögé rejtették. és sokáig feledésbe merült. A hercegprímás egész Magyarország legfelsőbb katolikus vezetője volt, uralkodónak kijáró tisztelet és gazdagság övezte. A palota udvarán álló Szent György szobor szimbolikus jelentésű. Ez minden városban a katolicizmus harcát jelenti a protestantizmussal szemben. Ezzel ért véget a hivatalos kulturális program. Ezután azonban sietve felkerestük a Szent Márton dómot, amely valójában Magyarország ( és a Habsburgok) koronázási temploma volt, 11 király és 8 királynő fejére került itt a korona. Megcsodáltuk a gyönyörű oltárát, a faragott szószéket és a színes festett ablakokat. A tetején van a 150 kg súlyú és 165 cm magas Szent Korona másolata, amiben kívül gyönyörködtünk.

Végül elvegyültünk a karácsonyi vásár forgatagában. Nem találtunk a mi Vörösmarty terünkön megszokott kézműves termékeket, de számtalan finom enni és innivaló csábításának voltunk kitéve, forralt bort, puncsot is megkóstolhatta akinek keze-lába átfagyott az egész napi sétától. Ajándékként főleg édességeket vásároltunk, majd fáradtan, de kulturális és kulináris élményekben gazdagon értünk haza ¼ 10-kor.

A programon készült videot csak a Baráti Kör tagjai láthatják.